Tiéd voltam, mégis elengedtél.
Szerettelek, mégis elfeledtél.
A szívem akkor csak érted dobbant.
Most a tűz szívemben, minden nap fellobban.
Enyém volt, mégis elengedtem,
Nem kellettem, engedtem, hagy menjen,
A lelkemben egy hang: miért? Ezt suttogta,
Miért? Miért? Miért nem tudlak feledni soha?
Tán még mindig szeretlek, de hülyeség, tudom.
Mert nem talán az, hiszen biztosra tudom.
Nélküled minden szürke, magányos, hideg,
Fogd már fel végre, a szívem örökké a tied!
|