Láttalak, mint egy szikra, felvillantál csendben.

Mindent felemésztve, semmit hagytál itt bent.

Fellobbant bent valami, és már mindent feléget,

S a szikra, a tűz, a forróság elillan, mielőtt eléred.

Csak egy látomás, mégis amit okoztál, sebet hagy,

S a tűzből előjön lassan, a tél, és az őrjítő fagy

Csak egy látomás, én mégis elhittem,

Hogy odabújhatok hozzád, fáradtan... meghitten...