Úgy gondolom, nem vagyok hülye,

Bár, lehet egy kicsit meg vagyok őrülve.

De a szívem, ha meglátlak mindig megdobban,

S a lelkemben, ezer tűzijáték robban.

Ahogy visszaemlékszem, a szemeidre,

Mindig mosolygok, a jövőbe nézve.

Ahogy rágondolok, pimasz mosolyodra,

A karjaidba vágyom, újra és újra.

Veszekedtünk igaz, nem is épp keveset,

De mi voltunk azok is, a két szív, mi szeret.

Ahogy előttem álltál, mellettem feküdtél,

Tudom, jól tudom, még te sem feledtél.

Ahogy átöleltél, aggódva néztél,

Amikor egy-egy hülyeségen nevettél,

A mozdulataid, a hangod, az együtt töltött nyár,

Soha ne tudd meg, mennyire hiányoztál.

Ahogy visszaemlékszem, a szívem felrobban,

A jövőbe nézve, mindig csak pozitívan.

Tudom, hogy mindig te mellettem leszel,

Hisz még ha ketten is vagyunk, egyek voltunk egyszer.

Ahogy visszaemlékszem, azokra a régi napokra,

Hiányzik, mint te, őszintén szólva,

De egy dolgot mondok, ne feledd el,

Én olyan ember vagyok, aki soha nem adja fel!