Csak feküdtem, és elmerengve bámultam a plafont,

Légy zümmögött, egy pók a sarokban hálót font,

A csend lassan kezdett felemészteni,

De egyedül nem volt kedvem megmozdulni.

Szünet van már, és az égen ragyognak a csillagok,

De hosszú lesz a nyár, egyedül csinálni mit fogok?

Kint megzizzent egy bokor, két kölyökmacska játszadozott,

A szomszédban égett a villany, romantikát láttam ott.

Mindenhol csend, béke, boldogság és szeretet,

Egy szoba csak zaklatott, s lakója üres bent,

Hosszú ideje, hosszú ideig egyedül most,

Egy ostoba évszak, mi mindent magától feloszt.

A nyár a strand, a vidámság, barátok.

A nyár az egyedüllét, a félelem, álmatlanságok.

Újra eljött a nyár, és most kínzóan lassan megy,

Csak ne legyen elég hosszú, hogy engem, téged,

Minket, és minden szép pillanatot elfeledj.