Csend van, kint hallgat a táj,
Bent zsibongás, ünnep és báj.
A fákon, az útszélén, hókupac a járdán,
Megcsap a hidegség, az utcákat járván.

Mindenhonnan boldogság áradt,
Vékony jégréteg borítja az ágat,
Madár nem szól már, csak néha elvetve,
S az erdő, a bokrok fehérségbe temetve.

Eljött a tél, a szánkó és hóember ideje,
Felkészülés a Földnek, az újrakezdésre,
Tél, hideg, s boldogság, szeretet,
S bár a nap gyengén, de vidáman nevet.