Leperegnek az utolsó könnyek,

Tarts ki, bár feladni könnyebb...

Ne add fel, bármi is ránt le a mélybe,

Csak nézz szembe, rettegve, félve...

Ne mond, hogy fáj, ne mond, hogy vége,

Mert fájna a szívem, szilánkra törne...

Ne add fel, hisz én veled élek,

Még akkor is, ha rettenet élet...

Összeszorulna a torkom, ha látnám,

Hogy lassan csorog, véred a párnán...

Kérlek, ne hagyj el engemet soha,

Mert ez az élet, egyedül mostoha...

Leperegnek az utolsó könnyek,

Szemeim sírva könyörögnek...

Gyere vissza ebbe a pokolba,

Ne hagyj egyedül többé soha...

Leperegnek az utolsó könnyek,

Feladom, hátha úgy könnyebb...

Könnyes orcámhoz szorítom párnám,

És te véred mellett, csorognak árván...