Ülök a lépcsőn, a cigit tartom.
A veszekedés nyitott ajtón száll,
A levegő nyugodt, s a szél áll,
Én csak hallgatom, hallgatom, hallgatom.
Fekszem az ágyamon, néma nyugalom,
Kiabálás visszhangzik a házban,
Keserű ízt érzek a számban,
Én csak hallgatom, hallgatom, hallgatom.
Hátradőlök a kanapén, s a falat bámulom,
A hangos szavak belém is marnak,
Én csak hallgatom, hallgatom, hallgatom.
Az ágynak dőlök, fejem lehajtom,
Üvölt a zene, de mind hiába,
Én csak hallgatom, hallgatom, hallgatom. |