Három éve ismerlek, de már tudom,
Hiba volt a barátságod elhinnem,
Azt hittem igaz, de rájöttem, hogy nem,
S újra felbukom, a szívem becsukom.
Nem vagyok már naiv, hittem oly vakon,
De újfent, valami ott megtört bennem,
Mikor azt hittem, fájdalmat feledtem
S újra felbukom, a szívem becsukom.
Csak hogy újra a padlón végeztem én,
Könnyek közt merengve, figyeltem előre,
S szívem összekaparva elküldeném.
Lásd, mi az, mi maradt még meg belőle,
S bár úgy látszik tán, valóból nem vén,
Csak a világ, s élet darabokba törte. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
